Felmondási idő munkáltatói felmondás esetén
Összefoglaló a munkáltatói felmondás esetén érvényes felmondási idő sávos növekedéséről, a munkavégzés alóli felmentésről és a távolléti díj szabályairól a magyar munkajog szerint.
Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő alapesetben harminc nap, amely a munkavállaló munkaviszonyának hosszával arányosan növekszik. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény precízen szabályozza ezt a sávos rendszert és az érintett védelmi időszakokat. A törvény garantálja a munkavállaló számára a munkavégzés alóli részleges felmentést és az erre az időszakra járó távolléti díjat is.
Legfontosabb tudnivalók (Key Takeaways)
A munkáltatói felmondás folyamatát szigorú jogszabályi keretek határozzák meg a munkavállaló anyagi és egzisztenciális biztonságának védelme érdekében. Az alábbi pontok foglalják össze a legfontosabb jogi sarokköveket, amelyeket mindkét félnek kötelező betartania a felmondási folyamat során.
- Az alap felmondási idő tartama harminc nap, amely a foglalkoztató cégnél eltöltött évek számával növekszik.
- A felmondási idő legkorábban a felmondás írásbeli közlését követő napon veszi kezdetét.
- Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót kötelező felmenteni a munkavégzés alól a felmondási idő legalább felére.
- A munkavégzés alóli felmentés teljes időtartamára távolléti díj illeti meg a távozó munkavállalót.
Mennyi a felmondási idő, ha a munkáltató mond fel?
Munkáltatói felmondás esetén a törvény szerinti alap felmondási idő pontosan harminc nap.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 69. § (1) bekezdése rögzíti ezt az alapértelmezett időtartamot. Ez az alapidőszak minden olyan határozatlan idejű munkaviszony megszüntetésekor érvényes, ahol a felek a munkaszerződésben korábban nem állapodtak meg hosszabb tartamban, vagy ahol a munkavállaló még nem szerzett hosszabb jogosultságot a cégnél eltöltött évek alapján.
Hogyan növekszik a felmondási idő a munkaviszony hossza szerint?
A felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött évek számával arányosan, tagozódó rendszerben növekszik a törvény erejénél fogva.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 69. § (2) bekezdése alapján az alap harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál eltöltött idő függvényében az alábbi pótnapokkal növekszik meg kötelezően:
| Munkaviszonyban töltött évek száma | Kiegészítő napok száma | Teljes felmondási idő |
|---|---|---|
| 3 évnél kevesebb | 0 nap | 30 nap |
| Legalább 3 év | 5 nap | 35 nap |
| Legalább 5 év | 15 nap | 45 nap |
| Legalább 8 év | 20 nap | 50 nap |
| Legalább 10 év | 25 nap | 55 nap |
| Legalább 15 év | 30 nap | 60 nap |
| Legalább 18 év | 40 nap | 70 nap |
| Legalább 20 év | 60 nap | 90 nap |
Mikor kezdődik pontosan a felmondási idő?
A felmondási idő főszabály szerint a felmondási jognyilatkozat munkavállalóval történő közlését követő napon veszi kezdetét.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 68. § (1) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a felmondási idő az egyoldalú jognyilatkozat szabályszerű közlését követő naptól ketyeg. A közlés napja az a naptári nap, amikor az írásbeli felmondást személyesen átadják a munkavállalónak, vagy az postai úton bizonyíthatóan kézbesítésre kerül.
Mikor halasztódik el a felmondási idő kezdete?
A jogszabály meghatároz bizonyos védett élethelyzeteket, amelyek fennállása alatt a felmondási idő kezdete automatikusan eltolódik.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 68. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói felmondás közölhető ezen időszakok alatt is, de a felmondási idő csak a következő akadályok megszűnését követő napon indul el:
- A betegség miatti keresőképtelenség teljes időtartama alatt, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig.
- A beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség és az emiatt igénybe vett igazolt távollét idején.
- A hozzátartozó tartós személyes ápolása vagy gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes tartama alatt.
Munkavégzés alóli felmentés: kötelező-e és mennyi időre jár?
A munkáltató köteles a munkavállalót a felmondási idő legalább felére felmenteni a munkavégzési kötelezettség alól.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 70. § (1) bekezdése kötelező erővel írja elő ezt a kedvezményt a munkáltatói felmondás esetére. A mentesítés tartamára a munkavállalót a 70. § (3) bekezdése alapján távolléti díj illeti meg. Ez az intézkedés biztosítja, hogy a dolgozónak legyen elegendő ideje új állást keresni és állásinterjúkon részt venni az elbocsátást követően.
Lehet-e hosszabb vagy rövidebb a felmondási idő a szerződésben?
A felek a munkaszerződésben a törvényi minimumnál hosszabb felmondási időben is megállapodhatnak, de annak maximális tartama nem haladhatja meg a hat hónapot.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 69. § (3) bekezdése megengedi a harmincnapos alapidőszak szerződéses meghosszabbítását legfeljebb hat hónapra. Fontos korlátozás ugyanakkor, hogy a munkavállaló hátrányára a törvényes felmondási időket egyoldalúan vagy kétoldalúan nem lehet a törvényi minimumok alá csökkenteni a munkaszerződés megkötésekor.
Mennyi a felmondási idő 3 év munkaviszony után?
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 69. § (2) bekezdése alapján pontosan három év munkaviszony után a harmincnapos alap felmondási idő öt nappal meghosszabbodik, így a felmondási idő összesen harmincöt nap lesz.
Ki határozza meg, hogy mikor kell letölteni a munkavégzés alóli felmentés idejét?
A mentesítés idejét a munkáltató jogosult beosztani. A törvény alapján a felmentés időtartamát legalább a munkavállaló kívánságának megfelelően, legfeljebb két részletben kell biztosítani, amire a munkavállalót előzetes meghallgatás után kell feljogosítani.
Mi történik, ha a felmondási idő alatt megyek táppénzre?
Ha a felmondási idő már megkezdődött, a későbbi keresőképtelenség (táppénz) nem hosszabbítja meg és nem szakítja meg a felmondási idő futását. A munkaviszony az előre meghatározott utolsó napon jogszerűen véget ér.
Közös megegyezés esetén is jár a munkavégzés alóli felmentés?
Nem jár automatikusan. Közös megegyezéssel történő megszüntetés esetén a felek szabadon alakíthatják ki a feltételeket, így a munkavégzés alóli felmentés és az esetleges kifizetések kérdése is kizárólag a két fél egyedi megállapodásától függ.